Az aszfaltkeverő növények által termelt aszfalt elsősorban három típusra oszlik, nevezetesen a szén kátrány -aszfaltra, a kőolaj -aszfaltra és a természetes aszfaltra.

A szén kátrány-aszfalt a koking mellékterméke, azaz a kátrány desztillációja után maradt fekete anyag. Az anyag és a kifinomult kátrány közötti különbség csak a fizikai tulajdonságokban van, és más szempontokban nincs nyilvánvaló határ. A szénkátrány -aszfalt olyan anyagokat tartalmaz, mint a fenantrén és a pirént, amelyeket nehéz illékonyítani. Ezek az anyagok mérgezőek. Mivel ezeknek az összetevőknek a tartalma eltérő, a szén kátrány -aszfalt tulajdonságai szintén eltérőek lesznek. Ezenkívül az aszfaltkeverő növénygyártók azt mondják a felhasználóknak, hogy a hőmérsékleti változások nagy hatással vannak a szén kátrányos aszfaltra. Ez az anyag télen törékenyebb és nyáron könnyebben lágyítható.
A kőolaj -aszfalt a nyersolaj -desztilláció után a maradékra utal. Általánosságban elmondható, hogy a finomítás mértékétől függően a kőolaj-aszfalt szobahőmérsékleten folyékony, félig szilárd vagy szilárd állapotban lesz. A természetes aszfaltot föld alatt tárolják, és néhányan ásványi rétegeket is képezhetnek, vagy felhalmozódhatnak a Föld kéregének felszínén. A természetes aszfalt általában mentes a toxikus anyagoktól, mivel természetesen elpárolog és oxidálódik.