Az aszfalt erősen viszkózus, fekete felületű szerves folyadék, amely szén-diszulfidban (aranysárga, bűzös folyadék) oldódik. Gyakran aszfalt vagy kátrány formájában léteznek.
Az aszfalt alapvetően három típusra osztható: kőszénkátrány-szurok, kőolaj-aszfalt és természetes aszfalt: ezek közül a kőszénkátrány-szurok a kokszolás mellékterméke. A kőolaj-aszfalt a nyersolaj desztillációja utáni maradék. A természetes aszfaltot a föld alatt tárolják, és néhány ásványi lerakódást képez, vagy felhalmozódik a földkéreg felszínén.
Az aszfalt formájú bitument nyersolaj frakcionálással történő finomításával nyerik. A kőolajban forráspontjuk van, és nehéz anyagok a kőolajban, így a frakcionáló tornyok alján találhatók.
A kátrány formájú aszfaltot szerves anyagok (többnyire szén) karbonizálással történő kezelésével nyerik.
Az aszfaltot gyakran használják az építőiparban, például utakon. Az aszfalttal és murvával burkolt utakat aszfaltútnak nevezzük.