A dob is enyhe lejtőre van felszerelve. Mindazonáltal a gyújtó a felső végén van elhelyezve, ahol az aggregátum belép a dobba. A párátlanítási és fűtési folyamat, valamint a forró aszfalt és az ásványi por hozzáadása és keverése (néha adalékokkal vagy rostokkal) a dobban történik. A kész aszfaltkeveréket a dobból tárolótartályba vagy szállítójárműbe juttatják.

A dob mindkét típusú aszfaltkeverő üzemben használt alkatrész, de a felhasználás módja eltérő. A dob egy emelőlappal van felszerelve, amely felemeli az adalékanyagot, amikor a dob forog, majd engedi, hogy átessen a forró levegő áramlásán. Az időszakos üzemekben a dob emelőlemeze egyszerű és áttekinthető; de a folyamatos üzemek tervezése és alkalmazása bonyolultabb. Természetesen van a dobban egy gyújtási zóna is, melynek célja, hogy a gyújtó lángja ne érintkezzen közvetlenül az aggregátummal.
Az aggregátum szárításának és melegítésének leghatékonyabb módja a közvetlen fűtés, amelyhez gyújtószerkezet szükséges, hogy a lángot közvetlenül a dobba irányítsák. Míg a kétféle aszfaltkeverő üzemben a gyújtó alapvető összetevői azonosak, a láng mérete és alakja eltérő lehet.
Bár sokféleképpen lehet indukált huzatú ventilátorokat tervezni, az aszfaltkeverő üzemekben általában csak kétféle centrifugális ventilátort használnak: radiális járókerekes centrifugálventilátorokat és hátrameneti járókerekes centrifugális ventilátorokat. A járókerék típusának megválasztása a hozzá tartozó porgyűjtő berendezés kialakításától függ.
A dob, az indukált ventilátor, a porgyűjtő és más kapcsolódó alkatrészek között elhelyezett égéstermék-elvezető rendszer szintén befolyásolja az aszfaltkeverő üzem munkakörülményeit. A csatornák hosszát és szerkezetét gondosan meg kell tervezni, és a szakaszos rendszerekben a csatornák száma több, mint a folyamatos rendszerekben, különösen akkor, ha a főépületben lebegő por van, és azt hatékonyan kell ellenőrizni.