Az automatikus vezérlésű égőket égők sorozatává fejlesztették, mint például könnyűolaj-égők, nehézolaj-égők, gázégők, valamint olaj- és gázégők. Az égők ésszerű kiválasztása és karbantartása sok pénzt takaríthat meg, és meghosszabbíthatja az égési rendszer élettartamát. Az elmúlt években az emelkedő olajárak okozta profitcsökkenéssel szembesülve számos aszfaltkeverőállomás-kereskedő elkezdett megfelelő alternatív üzemanyagokat keresni versenyképessége javítására. Az útépítő gépek munkakörülményeinek és felhasználási helyeinek sajátos tényezői miatt mindig is a geotermikus energiatermelő tüzelőanyag-égők alkalmazása felé hajlottak. Az elmúlt években fő tüzelőanyagként többnyire a könnyűolajat használták, de a könnyűolajárak folyamatos emelkedése miatti gyors költségnövekedés miatt az elmúlt években a legtöbben a nehézolajégetők alkalmazása felé hajlottak. . Most referenciaként készült a könnyű- és nehézolaj-modellek költségkeret-összehasonlítása: Például egy 3000 típusú aszfaltkeverő berendezés napi teljesítménye 1800 tonna, és az év 120 napján használják, éves teljesítménye pedig 1800 × 120. 216.000 tonna. Feltételezve, hogy a környezeti hőmérséklet 20°, az ürítési hőmérséklet 160°, az összesített nedvességtartalom 5%, és egy jó modell üzemanyag-igénye körülbelül 7 kg/t, az éves üzemanyag-fogyasztás 216 000 × 7/ 1000＝1512t.
A gázolaj ára (2005 júniusában számolva): 4500 jüan/t, négy hónap ára 4500 × 1512＝6804 000 jüan.
Nehézolaj ára: 1800 × 2400 jüan/t, négy hónap ára 1800 × 1512 × 2721 600 jüan vagy 2400 × 1512 × 3628 800 jüan. A nehézolajégetők négy hónap alatti használatával 4082 400 jüant vagy 3 175 200 jüant takaríthat meg.
A tüzelőanyag iránti kereslet változásával az égőkkel szemben támasztott minőségi követelmények is egyre magasabbak. A jó gyújtási teljesítmény, a magas égési hatásfok és a széles beállítási arány gyakran a különböző híddaru-építő egységek célja. Azonban sok égőgyártó létezik különböző márkákkal. Csak a megfelelő választással lehet teljesíteni a fenti követelményeket.

[1] Különböző típusú égők választéka
1.1 Az égőket nyomás alatti porlasztásra, közepes porlasztásra és forgócsészés porlasztásra osztják a porlasztási módszer szerint.
(1) A nyomás alatti porlasztás során az üzemanyagot a porlasztáshoz nagynyomású szivattyún keresztül szállítják a fúvókához, majd oxigénnel keverik az égéshez. Jellemzői az egyenletes porlasztás, az egyszerű kezelés, a kevesebb fogyóeszköz és az alacsony költség. Jelenleg a legtöbb útépítő gép ezt a típusú porlasztási modellt használja.
(2) A közepes porlasztás során 5-8 kg sűrített levegőt vagy túlnyomásos gőzt kell a fúvóka peremére préselni, és előkeverni az égetéshez szükséges üzemanyaggal. Jellemzője, hogy a tüzelőanyag-igények nem magasak (például rossz olajtermékek, mint a maradék olaj), de több a fogyóeszköz, és megnő a költség. Jelenleg az útépítő gépipar ritkán használ ilyen típusú gépeket. (3) A forgócsészés porlasztás célja az üzemanyag porlasztása egy nagy sebességű forgó csészetárcsán keresztül (körülbelül 6000 ford./perc). Elégetheti a gyenge olajtermékeket, például a nagy viszkozitású maradékolajat. A modell azonban drága, a forgó csészetárcsa könnyen viselhető, a hibakeresési követelmények pedig nagyon magasak. Jelenleg az útépítő gépiparban alapvetően nem használják ezt a géptípust. 1.2 Az égők a gép szerkezetének megfelelően integrált pisztoly típusú égőkre és osztott pisztoly típusú égőkre oszthatók
(1) Az integrált pisztoly típusú égők ventilátormotor, olajszivattyú, alváz és egyéb vezérlőelemek kombinációja. Kis méret és kis beállítási arány jellemzi őket, általában 1:2,5. Leginkább nagyfeszültségű elektronikus gyújtórendszereket használnak. Alacsony költségűek, de magas követelményeket támasztanak az üzemanyag minőségével és a környezettel szemben. Ez az égőtípus a 120 t/h-nál kisebb teljesítményű berendezésekhez és dízel üzemanyagokhoz választható, mint például a német "Weishuo".
(2) Az osztott pisztoly típusú égők a főmotor, a ventilátor, az olajszivattyú-csoport és a vezérlőelemek kombinációja négy független mechanizmusban. Nagy méret és nagy kimeneti teljesítmény jellemzi őket. Leginkább gázgyújtórendszereket használnak. A beállítási arány viszonylag nagy, általában 1:4 és 1:6 között van, és akár az 1:10-et is elérheti. Alacsony zajszintűek, és alacsony követelményeket támasztanak az üzemanyag minőségével és a környezettel szemben. Ezt a fajta égőt gyakran használják az útépítő iparban itthon és külföldön, mint például a brit "Parker", a japán "Tanaka" és az olasz "ABS". 1.3 Az égő szerkezeti összetétele
Az automatikus vezérlésű égők levegőellátó rendszerre, üzemanyag-ellátó rendszerre, vezérlőrendszerre és égési rendszerre oszthatók.
(1) Levegőellátó rendszer A tüzelőanyag teljes elégetéséhez elegendő oxigént kell biztosítani. A különböző tüzelőanyagoknak eltérő levegőmennyiség-igényük van. Például 15,7 m3/h levegőt kell szállítani minden egyes kilogramm 0-ás gázolaj normál légnyomás melletti teljes elégetéséhez. A 9550 Kcal/Kg fűtőértékű nehézolaj teljes elégetéséhez 15 m3/h levegőt kell szállítani.
(2) Tüzelőanyag-ellátó rendszer A tüzelőanyag teljes elégetéséhez ésszerű égésteret és keverőteret kell biztosítani. Az üzemanyag-szállítási módszerek nagynyomású és alacsony nyomású szállításra oszthatók. Ezek közül a nyomás alatti porlasztó égők nagynyomású szállítási módszereket alkalmaznak 15-28 bar nyomásigény mellett. A forgócsésze porlasztó égők alacsony nyomású szállítási módszereket alkalmaznak, 5-8 bar nyomásigény mellett. Az útépítő gépipar üzemanyag-ellátó rendszere jelenleg többnyire nagynyomású szállítási módokat alkalmaz. (3) Szabályozási rendszer Az útépítő gépipar működési körülményeinek sajátosságából adódóan mechanikus vezérlésű és arányos szabályozású égőket alkalmaz. (4) Égési rendszer A láng alakja és az égés teljessége alapvetően az égésrendszertől függ. Az égő lángjának átmérője általában nem lehet nagyobb 1,6 méternél, és jobb, ha viszonylag szélesre állítjuk, általában 1:4 és 1:6 között. Ha a láng átmérője túl nagy, az komoly szénlerakódásokat okoz a kemence dobjában. A túl hosszú láng hatására a kipufogógáz hőmérséklete meghaladja a szabványos értéket, és károsítja a porzsákot. Ezenkívül megégeti az anyagot, vagy olajfoltokkal teli lesz az anyagfüggöny. Vegyük példának a 2000-es típusú keverőállomásunkat: a szárítódob átmérője 2,2 m, hossza 7,7 m, tehát a láng átmérője nem lehet nagyobb 1,5 m-nél, a láng hossza pedig tetszőlegesen állítható 2,5-4,5 m között .

[2] Az égő karbantartása
(1) Nyomásszabályozó szelep Rendszeresen ellenőrizze az üzemanyagnyomás-szabályozó szelepet vagy a nyomáscsökkentő szelepet annak megállapítására, hogy az állítható csavaron lévő rögzítőanyának a felülete tiszta és eltávolítható-e. Ha a csavar vagy anya felülete túl szennyezett vagy rozsdás, a szabályozószelepet meg kell javítani vagy ki kell cserélni. (2) Olajszivattyú Rendszeresen ellenőrizze az olajszivattyút annak megállapítására, hogy a tömítőszerkezet sértetlen-e, és a belső nyomás stabil-e, majd cserélje ki a sérült vagy szivárgó tömítőeszközt. Forró olaj használatakor ellenőrizze, hogy minden olajcső jól szigetelt-e. (3) Az olajtartály és az olajszivattyú közé szerelt szűrőt rendszeresen meg kell tisztítani, és ellenőrizni kell, hogy nincs-e túlzott kopása, hogy az üzemanyag zökkenőmentesen elérje az olajszivattyút az olajtartályból, és csökkentse az alkatrész esetleges meghibásodásának lehetőségét. Az égő "Y" típusú szűrőjét gyakran meg kell tisztítani, különösen nehéz olaj vagy maradékolaj használatakor, hogy megakadályozzák a fúvóka és a szelep eltömődését. Működés közben ellenőrizze az égő nyomásmérőjét, hogy a normál tartományon belül van-e. (4) A sűrített levegőt igénylő égőknél ellenőrizze a nyomóberendezést, hogy az égőben keletkezik-e a szükséges nyomás, tisztítsa meg az összes szűrőt a tápvezetéken, és ellenőrizze a csővezeték szivárgását. (5) Ellenőrizze, hogy az égés- és porlasztólevegő-fúvó bemeneti védőberendezése megfelelően fel van-e szerelve, és hogy a ventilátorház nem sérült-e és szivárgásmentes-e. Figyelje meg a kések működését. Ha a zaj túl hangos vagy a vibráció túl erős, állítsa be a késeket, hogy kiküszöbölje azt. A szíjtárcsával hajtott ventilátor esetében rendszeresen kenje meg a csapágyakat, és húzza meg a szíjakat, hogy a ventilátor a névleges nyomást tudja előállítani. Tisztítsa meg és kenje meg a levegőszelep csatlakozását, hogy ellenőrizze, zökkenőmentes-e a működés. Ha bármilyen akadály van a működésben, cserélje ki a tartozékokat. Határozza meg, hogy a szélnyomás megfelel-e a munkakövetelményeknek. A túl alacsony szélnyomás visszatüzet okoz, ami a dob elülső végén lévő vezetőlemez és az égési zónában lévő anyagleválasztó lemez túlmelegedését eredményezi. A túl magas szélnyomás túlzott áramerősséget, túl magas zsák hőmérsékletet vagy akár megégést is okozhat.
(6) Az üzemanyag-befecskendező szelepet rendszeresen meg kell tisztítani, és ellenőrizni kell a gyújtóelektróda szikraközét (kb. 3 mm).
(7) Tisztítsa meg gyakran a lángérzékelőt (elektromos szemet), hogy megbizonyosodjon arról, hogy a helyzet megfelelően van-e felszerelve, és a hőmérséklet megfelelő-e. A nem megfelelő elhelyezés és a túl magas hőmérséklet instabil fotoelektromos jeleket vagy akár tűzkiesést is okozhat.

[3] Az égéstermék-olaj ésszerű használata
Az égéstermék-olajat könnyű és nehézolajra osztják a különböző viszkozitási fokozatok szerint. A könnyű olaj jó porlasztó hatást érhet el melegítés nélkül. A nehézolajat vagy a maradék olajat használat előtt fel kell melegíteni, hogy az olaj viszkozitása az égő megengedett tartományán belül legyen. A viszkoziméterrel mérhető az eredmények és megkereshető a tüzelőanyag fűtési hőmérséklete. A visszamaradó olajmintákat előzetesen el kell küldeni a laboratóriumba fűtőértékük ellenőrzésére.
Miután a nehézolajat vagy a maradék olajat egy ideig használta, az égőt ellenőrizni és be kell állítani. Égési gázelemző segítségével megállapítható, hogy az üzemanyag teljesen elégett-e. Ezzel egyidejűleg ellenőrizni kell a szárítódobot és a zsákszűrőt, hogy nincs-e olajköd vagy olajszag, hogy elkerülje a tűz és az olaj eltömődését. A porlasztón az olaj felhalmozódása az olaj minőségének romlásával nő, ezért rendszeresen tisztítani kell.
Maradékolaj használatakor az olajtároló tartály olajkimenetét kb. 50 cm-rel az alja felett kell elhelyezni, hogy megakadályozza az olajtartály alján lerakódott víz és törmelék bejutását az üzemanyag-vezetékbe. Mielőtt az üzemanyag az égőbe kerül, egy 40 mesh-es szűrővel meg kell szűrni. A szűrő mindkét oldalára olajnyomásmérő van felszerelve, hogy biztosítsa a szűrő megfelelő működését és időben észlelje és megtisztítsa, ha eltömődött.
Ezenkívül a munka befejezése után először az égőkapcsolót, majd a nehézolajos fűtést kell kikapcsolni. Ha a gépet hosszabb időre leállítják, vagy hideg időben, az olajkör szelepét át kell kapcsolni, és az olajkört könnyű olajjal meg kell tisztítani, ellenkező esetben az olajkör eltömődik vagy nehezen gyullad meg.

[４] Következtetés
Az autópálya-építés rohamos fejlődésében a tüzelőrendszer hatékony alkalmazása nemcsak a gépészeti berendezések élettartamát hosszabbítja meg, hanem csökkenti a projekt költségeit, valamint rengeteg pénzt és energiát takarít meg.