Az aszfaltkeverő üzemek égőit a porlasztásos módszer szerint nyomásos porlasztásra, közepes porlasztásra és forgócsészés porlasztásra osztják. A nyomás alatti porlasztás jellemzői az egyenletes porlasztás, az egyszerű működés, a kevesebb fogyóeszköz és az alacsony költség. Jelenleg a legtöbb útépítő gép ezt a porlasztási típust alkalmazza.

A közepes porlasztás azt jelenti, hogy az üzemanyaggal előkeverik, majd 5-8 kilogramm sűrített levegővel vagy túlnyomásos gőznyomással a fúvóka peremére elégetik. Alacsony üzemanyag-igény, de sok fogyóeszköz és magas költségek jellemzik. Jelenleg az útépítő gépiparban ritkán használják ezt a géptípust. A forgócsészés porlasztás során az üzemanyagot egy nagy sebességű forgó csésze és tárcsa porlasztja. Elégetheti a rossz minőségű olajat, például a nagy viszkozitású maradékolajat. A modell azonban drága, a rotorlemez könnyen viselhető, a hibakeresési követelmények pedig magasak. Jelenleg ezt a géptípust alapvetően nem használják az útépítő gépiparban.

A gép felépítése szerint az aszfaltkeverő üzemek égői integrált pisztolytípusra és osztott pisztolytípusra oszthatók. Az integrált géppuska ventilátormotorból, olajszivattyúból, alvázból és egyéb vezérlőelemekből áll. Kis méret és kis beállítási arány jellemzi, általában 1:2,5. Leggyakrabban olyan nagyfeszültségű elektronikus gyújtórendszereket használnak, amelyek költsége alacsonyabb, de magasabb üzemanyag-minőségi és környezeti követelményeket támasztanak. Az ilyen típusú berendezések 120 tonna/óra-nál kisebb lökettérfogatú berendezésekhez és dízelüzemanyaghoz használhatók.

Az osztott géppuska négy független mechanizmusra osztja a főmotort, a ventilátort, az olajszivattyú egységet és a vezérlőelemeket. Jellemzője a nagy méret, a nagy kimeneti teljesítmény, a gázgyújtási rendszer, a nagy beállítási arány, általában 1:4-1:6, vagy akár 1:10, az alacsony zajszint és az alacsony üzemanyag-minőségi és környezeti követelmények.